A böjtöt azonban nem csak vallási okokból, nem csak a lélek okán végezhetjük, hanem a test tisztítására, a krónikus betegségek gyógyítására is.

Minden táplálékfelvétel, tehát az evés maga stressz a szervezet számára. Vannak olyanok, akik evés után le is izzadnak, ami a vegetatív idegrendszer túlterhelésének a jele. A böjt, ami pedig nem más, mint a szabad akaratból végzett szilárd ételbevitel csökkentése, vagy elhagyása, pihenteti az emésztőszervet, a hasnyálmirigyet, a májat, az anyagcserét fenntartó szöveteket, a sejteket. Egyúttal a böjt is lehet túlzott stressz például a beteg, vagy rákos sejtek számára, ami azonban újra csak az egészségpotenciált javítja. Olyan böjt, mint mikor egy reset gombot nyomunk a számítógépnek: normalizálódik a cukor, a koleszterin, a vérnyomás, az inzulinrezisztencia. A bél az elhalt, rothadó sejtrészektől és ételmaradványoktól megszabadul, a sejtek alkalmat találnak a nagyobb mennyiségű kiválasztásra.

Azt is tudjuk már, hogy a bélflóra a böjt alatt normalizálódik és ez a bélflóra jelentősen befolyásolja a 2-es tipusú cukorbetegséget, a metabolikus szindrómát, a túlsúlyt, sőt még a depressziót is. A böjt alatt a test alkalmat talál bizonyos haszontalan fehérje és szénhidrát tartalmú anyagcseretermékek, salakanyagok („Advenced Glycation Endproducts”) kiválasztására.

Ma már azt is tudjuk, hogy aki böjtöt nem szeretne végezni, az is elérhet pozitív változást, ha 20-30%-al a jól lakottsági szintnél kevesebbet eszik és ezzel minden életkorhoz kötött megbetegedés 40-50%-al csökken. Mégis a legjobb hatás a böjttel érhető el. A krónikus betegségeket, mint reumatoid artritiszt, más reumás betegségeket, artrózist, fájdalomszindrómát (pl migrént) fibromialgiát valamint a daganatot is megelőzhetjük a böjt segítségével. A daganatsejtek ugyanis az éhezési stresszre sokkal érzékenyebbek, mint a normális szövetek.

Persze az is fontos, hogy a böjt után vegán, vagy vegetárius étrendre kell áttérni, a tartós eredmény elérése érdekében. Az inzulinrezisztencia csökkenése révén a cukorbetegek és a szív és érrendszeri betegségekben szenvedők állapota is javul. Újabban az USA-ban előbb egérkísérletekben, majd humán vizsgálatokban azt is kimutatták, hogy a kemoterápia előtt egy kettő-öt napos böjt a kezelés mellékhatásait jelentősen csökkenti. Úgy tűnik, hogy az egészséges sejteket a kemoterápia sokkal kevésbé károsítja, míg a tumorszövetek érzékenyebbek a kezelésre. Amerikai kutatók állatkísérleteiből tudjuk azt is, hogy a tumorszövetek kevésbé tolerálják a tápanyaghiányt, mint az egészséges sejtek, valamint azt is tudjuk, hogy a böjt után a sugárterápia is hatékonyabb.

Ezek a vizsgálatok óriási változást hozhatnak a kemoterápia módszertanában és a böjt megítélésében, hiszen eddig a konzervatív onkológia módszertana szerint a kemoterápia előtt fehérjedús ételeket kellett kapjon a beteg, ami e kísérletek szerint drasztikusan rontotta a beteg esélyeit.

Minden adat arra mutat, hogy a böjtölők bár az elején stresszt élhetnek át, de 3-4 nap után a hangulatuk jelentősen javul az esetek 80%-ában, a böjt végéig akár euforikus hangulat is kialakulhat. Mivel évszázadokkal ezelőtt az élelmiszerhiány és az étkezés mellőzése hozzátartozott a normális élethez és sokszor a jobb közösségi élettel kompenzálták a hiányt, ez lehet a túlélés egyik záloga. Orosz és német kutatók vizsgálták a böjt nyomán kialakult hormonváltozásokat. A hormonok mind az anyagcserét, mind pedig a hangulatot kedvező irányba befolyásolják. Az agyi szerotonin bőséges kiválasztása böjt alatt lehet az egyik oka a jó hangulatnak. Ezért mostanság sok kutató vizsgálja a depresszió leküzdésében a böjtkúra terápiás lehetőségét. Természetesen bulimia, vagy anorexia, más táplálkozási anomáliák, vagy pszichés labilitás esetén a böjtterápia a problémák súlyosbodását is eredményezheti.

A böjt egy egészségesebb, húsban szegény étkezésre való átálláshoz kiváló indulópont, mert jelentős változás, valamint egy böjtélmény után a vegetárius étkezés jobban, az egészségtelen túl sózott, cukrozott, zsírdús és húsban gazdag ételek kevésbé ízlenek. Ez utóbbiak mellett egyébként a szívinfarktus, az agyvérzés és a rák kockázata jelentősebb.

Aki tartósan, vagy jelentősen szeretné súlyát csökkenteni, annak többnyire nem elég egyszerűen kevesebbet ennie. A böjt a legjobb módja a hatékony testsúly csökkentésnek. A testsúly tartós redukciójához azonban mindenképp újra kell gondolni az életmód váltását és azt a diétát, amit a böjtöt követően élünk.

Felhasznált Irodalom:

• Safie et al. „Fasting and cancer teatment in humans: A case series report.” Aging (Albany NY). 2009. Decemer: 1(12): 988-107 htttp://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC2815756/
• Lee C, Longo VD. „Fasting vs dietary restriction in cellular protection and cancer treatment: from model organisms to patients+ Oncogene 2011 Jul 28:30(30): 3305-16, doi: 101038/onc.2011.91   http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/21516129

]]> https://www.drtamasiajurveda.hu/en/vegan-vagy-vegetarius-vagy-teljes-erteku-predan-etrend/ Tue, 09 Oct 2018 17:44:31 +0000 http://www.drtamasiajurveda.hu/vegan-vagy-vegetarius-vagy-teljes-erteku-predan-etrend/ A vegán nem eszik semmilyen állati terméket (tehát húst, tejet, tojást), sokszor mézet sem. A vegetárius tejterméket és tojást is eszik, de húst nem. A predán mindent eszik, beleértve állati termékeket, így húst is. A vegetárius étrendje kevesebb, mint a predáné, mert nem fogyaszt húst, de több, mint a vegáné, mert fogyaszt tejterméket esetleg tojást. Persze, ami többnek tűnik, az lehet, hogy kevesebb, ezért a vegán és predán étrend összehasonlítását orvosi szempontból itt olvashatja. A teljes értékű predán étrend is nagyban különbözik a szokásos mindennapi predán étkezéstől, mely halmozottan hibás táplálkozásélettani szempontból. A háromféle étrend – tehát a vegán (csak növényi), a vegetárius (tejterméket és tojást is tartalmazó), és a teljes értékű predán abban közös, hogy mindegyik döntő alapja a növényi élelmiszerek széles választéka. A predán étrendben a hús maximum heti kétszer engedélyezett és lehetőség szerint a hús vagy hal, vagy baromfi legyen. Négylábúak húsa nem lehet része a teljes értékű étrendnek. A vegetárius étrendben a tejtermék és a tojás lehetőség szerint ne legyen több, mint heti ugyancsak két alkalom és inkább részesítsük előnyben a joghurtot, kefírt, írót, vagy sovány sajtokat. Kerüjük a zsíros sajtokat, vagy a tejet.

Összefoglalva tehát:

– az egészségünk érdekében legyünk vegánok, kerüljünk minden állati terméket

– ha mégis ragaszkodunk a tejtermékhez, vagy tojáshoz, akkor annak részaránya ne legyen több, mint 10%

– ha a húst sem tudjuk nélkülözni, akkor is ugyanezt a növényi étrendet kövessük és maximum heti kétszer iktassunk be jobb minőségű húst.

Mit esznek tehát a vegetáriusok és a vegán étrenden élők?

Friss zöldség és gyümölcsfélék

A zöldségek részletes listáját itt, a gyümölcsök részletes listáját itt olvashatja.

nyersen: saláta, centrifugált és préselt lé, turmixolt pép, ízesítésre fűszerként, díszítéshez, müzlikbe

párolva: olajjal, ghe-vel, vajjal, saját levében, kevés vízzel, fűszerezve vagy anélkül

sütőben párolva, sütve: alufóliában vagy tepsiben, saját gőzében (pl. héjában burgonya), kevés olajjal (rakott ételek), csőben sültek (rizzsel, kölessel, fűszerekkel rakva vagy főzeléknövény levelébe göngyölt töltelékkel készítve)

gőzben főzve:  felfújtak (a masszát tartalmazó tálkát állítjuk a kevés vizet tartalmazó, lefedett edénybe)

vízben főzve: (lehetőleg rövid ideig főzzük –vitamin és ásványi anyagtartalom elvész, részben főzővízbe megy át, ezért a főzővizet is használjuk fel!)

 Teljes (hántolatlan) gabonaszemek:

 (búza, rozs, zab, árpa, kukorica, rizs valamint az ezekbőlkészült darák, lisztek, pelyhek, kenyerek)

csíráztatásra  salátákhoz, müzlikhez, darák, pelyhek , galuskák, gombócok, levesbetétek, kásák, málék, müzlik

lisztek (barna-, durum-, Graham-, bio-), tésztafélék, sütemények, lepények, levesek, főzelékfélék sűrítése (hintés, habarás) egész szemek főzve  rizs, búza, kukorica, árpa

Magvak

 köles (hántolt, étkezési),  köreteknek, levesbetéteknek, rakott ételekhez

 lenmag,lepkeszegmag, szezámmag – saláta , díszítés, dúsítás

 Olajos magvak

dióbél, mogyoróbél, hántolt mandulabél, hántolt natúr (nem sózott) napraforgómag, szójabab, mák, rágcsálnivalók, édességek, krémek, sütemények, mártások készítéséhez használhatók, müzlikhez, salátákhoz, dúsításra, díszítésre

Hidegen sajtolt olajok

kukorica-, napraforgó-, len-, szója-, tökmag-, stb. olajoksütéshez, főzéshez, salátákhoz, pástétomokhoz, kenyérhez

Szárított, aszalt gyümölcsök

mazsola, aszalt szilva, más aszalt gyümölcsök, kókuszreszelék müzlikhez, édességekhez (télen a gyümölcsöket is részben pótolják)

Száraz hüvelyesek

 bab, borsó, lencse, szója, mungbab, csicseri borsó, sárga felesborsó péppé főzve pástétomnak készíthetjük el (fokhagymával, tengeri sóval, paprikával, Graham liszttel, vöröshagymával, majorannával, olajjal,szójapástétomot + élesztővel) – levesnek, főzeléknek, lisztjéből fűszerekkel kisüthető csemegék készíthetők

Fűszerek, ízesítők

petrezselyem zöld, zellerzöld, fokhagyma, vöröshagyma, metélőhagyma, kapor, zsálya, babérlevél, citrom, borsikafű, köménymag, római kömény, koriander, gyömbér, kakukkfű, szerecsendió, bazsalikom, majoranna, törött paprika, paradicsom, méz, almaecet, gyümölcsecet, tárkonyecet, szójacsíra saláta stb.

Italok

gyógyteák, nem szénsavas ásványvizek, friss vagy tartósítószert és szénsavat nem tartalmazó gyümölcslevek, zöldséglevek (készülhet préseléssel és centrifugálással)

Tofu, szója/kocka, granulátum/

az étrend változatosabbá tételéhez, (csak kis mennyiségben és csak akkor, ha egyébként a betegség miatt nem tiltott)

salátákhoz, müzlikhez, díszítésre, habaráshoz, főzelékfélékbe, sültek formájában húspótlóként

Gombák

főzelékfélékbe, gabonákhoz ízesítésre, húspótlóként, salátákhoz

Tilos élelmiszerek, italok

1. Húsok, húskészítmények, belsőségek és ezekből készült hentesáruk
2. Állati zsíradékok, sertészsír, töpörtyű, szalonna, faggyú, libazsír, stb.
3. Zsíros, sózott, tartósítószert, vagy mesterséges édesítő- és színezőszert tartalmazó tejtermékek (ízesített vajak, sajtok, „gyümölcs”joghurtok stb.)
4. Cukrok, csokoládék, gyárilag készült édességek, sütemények
5. Cukrozott vagy tartósítószert, mesterséges színezőanyagot tartalmazó gyümölcslevek, befőttek, savanyúságok, lekvárok
6. Cólák, szénsavas italok, mesterséges- és tartósítószert tartalmazó italok, alkoholok
7. Mindenfajta konzerv élelmiszer
8. Nem teljesőrlésű ( hántolt) gabonából készült kenyerek, pékáruk, lisztek, tésztafélék, fehér-fényezett rizs
9. Pasztőrözött tej (legfeljebb csak az ételek elkészítéséhez)

 Általános tanácsok

Az általános tanácsok célja, hogy a helyesen kiválasztott alapanyagokban lévő tápanyagok megőrizhetők legyenek, a szervezetben pedig optimálisan és jó közérzetet eredményezően hasznosuljanak (ne okozzanak puffadást, székrekedést, éhezést stb.).

1. Nem elég az étkezésen változtatni, az életmódon kell változtatni: sok mozgás, jó levegőn, légzőgyakorlatok, elegendő pihenés, rendszeres és nyugodt étkezés, alapos rágás (kb. 30- szoros)
2. Ne terheljük meg a gyomrot: az ájurvéda szerint az étkezés végén a gyomor teltségére a legjobb arány : 1/3 folyadék, 1/3 folyadék, 1/3 levegő (tehát marad üresen)
3. Ne együnk túl forrót, túl hideget, az ízek is legyenek kiegyensúlyozottak (ne álljon az étel pl. csak édességből)
4. Elegendő folyadékot fogyasszunk napjainkban (kb. 2 liter)
5. Amit lehet nyersen fogyasszuk, a főzést igénylőket, minél rövidebb ideig főzzük. Ne melegítsük újra az ételeket, készítsünk csak annyit, ami egy étkezésre elegendő.
6. Ne használjunk túl erős fűszereket, minél kevesebbet sózzunk
7. Kerüljük a magas hőfokú zsiradékban (olajban) való sütést (inkább sütőben, alufóliában süssünk), ne égessük meg az ételeket.
8. Ne használjunk alumínium edényeket, legjobb az acél ill. a krómnikkel edény
9. Penészedésnek indult élelmiszereket ne használjunk fel, csírázott zöld burgonyát sem
10. A főzelékfélék ne álljanak vízben és csak közvetlen felhasználás előtt daraboljuk, reszeljük, préseljük.
11. Ha tehetjük szerezzünk be ún. duplafenekű főzőedényeket, mert ezek kevesebb energia felhasználásával, kevesebb zsiradék felhasználásával kíméletesebb és zamatosabb ételek elkészítését teszik lehetővé.
12. Fordítsunk gondot a tálalásra, fűszerezésre, díszítésre, hogy étvágygerjesztő, ízletes, színes változatos legyen és naponta tartalmazza a szükséges tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, így nem válik unalmassá és a csalással, környezetünkkel is könnyebben megszerettethetjük a reformétkezést.

Hasonló jelenséget észlelhetünk akkor, amikor egy újonnan összekerülő pár (bár külön-külön mindkét fél teljesen egészséges) kellemetlen tünetekkel reagál a másik flórájára: gyulladások a nemi szerveken és a bőr más területein, folyás, hasmenés. Ezek a tünetek is tartósan megmaradhatnak, ha az immunrendszer nem ismeri fel a probléma leküzdésének módját.

Tudjuk azt is a történelemből, hogy az amerikai őslakosok az európaiakkal való találkozáskor szinte kihaltak, mert az európai telepesek olyan flórával fertőzték meg az ottani lakosságot, amelyre azok nem tudtak megfelelően reagálni.

A baktériumflórának tehát van földrajzi, országokhoz, földrészekhez köthető, valamint egyénekhez köthető jellegzetessége.

Mindez csupán azt mutatja, hogy az egyén mikrobiótája (teljes baktériumflórája) is óriási, nem is beszélve arról, hogy a világ különböző földrajzi helyein élők vagy a teljesen különböző étkezést folytatók mikrobiótája mennyire nagy változatosságot mutat. Ezt a sokszínűséget az egyén immunrendszere nem képes zökkenőmentesen követni, de azt sem, ha túlzottan leegyszerűsödik a baktériumflóra, vagyis a hibás életmód, táplálkozás nyomán az immunrendszernek és az anyagcserének nincsenek meg azok az impulzusai és eszközei, amellyel az emberi szervezet egészségét képes lenne fenntartani.

A flóra és a krónikus betegségek

Ma már tudjuk, hogy a flóra a legkülönbözőbb betegségeket képes meghatározni: befolyásolja a szív- és érrendszert, a gyulladásos betegségeket, az autoimmun-betegségeket, a daganatot, de akár a depressziót, vegetatív tüneteket is.

A bélben élő több mint 100 trillió baktérium kb. 1800 fajt képvisel. Ezeket a baktériumokat országonkénti és kontinensenkénti elemzések során 3 enterotípusba tudták sorolni: Bacteroides, Prevotella és Ruminococcus. Mivel a Ruminococcus átalakulhat Bacteroidessé, végső soron két ellentétes baktériumcsoport marad a végső csoportosításban: Bacteroides és Prevotella.

Nagyon komplex elemzésnek vetették alá a kétféle csoportot hordozó népességet, és azt találták, hogy sem a nemtől, sem a bőrszíntől, sem az országtól nem függ igazán, hogy melyik csoport van többségben. Ami igazán befolyásolja a flóra jellegzetességeit, az a táplálkozás. Végső soron a Bacteroidest a húsevők és állati termékeket fogyasztók hordozzák, míg a Prevotella baktériumok elsősorban a natív afrikaiak, vagyis a főként növényi koszton élő emberek jellemzője.

Azt is vizsgálták, hogy melyik csoportban milyen a vastagbélrák aránya. Azt találták, hogy a Bacteroides-túlsúlyt hordozó egyének daganat-előfordulása hatvanötszörös a Prevotella-túlsúlyt hordozókéhoz képest. A kétféle embercsoport közötti egyetlen különbség a táplálkozás volt: a Bacteroides-túlsúlyt hordozók a nyugati és európai típusú táplálkozáson éltek, míg a Prevotella-túlsúly kifejezetten a növényi táplálkozású natív népeknél fordult elő.

A baktériumflóránkat nap mint nap alakítjuk

Mi és talán még a 25 évvel később végzett fiam is egyetemi tanulmányaink során úgy tanultuk, hogy a vastagbél funkciója, hogy visszaszívja a vizet a béltartalomból, koncentrálja a felesleges (salak-) anyagokat és kiürítse azokat. Ma viszont már tudjuk, hogy a vastagbél egyúttal olyan komplex mikrobiológiai szerv, olyan ökoszisztéma is, mely nem csupán a vastagbél nyálkahártyájának síkosításáért, hanem az immunműködéseink épségéért és a legalább olyan fontos anyagcsere-működéseinkért is felelős. Pontosabban a vastagbél 100-szor akkora anyagcsere-tevékenységet végez, mint maga a máj anyagcsere-működéseinek összessége. MAC (Microbiological accessible carbohydrats) az angol rövidítése azoknak az anyagoknak, melyek a jófajta anyagcseretermékeket képző baktériumok szénhidrát-természetű „üzemanyagait” jelentik, melyek valójában nem mások, mint a növényi rostok. A széklet, mely ideális esetben jól formált, rendszeres és szinte WC-papír használatának szüksége nélkül távozik, szinte semmi másból nem áll, mint a növényi rostmaradványokból és az azon turbógyorsasággal szaporodott baktériumokból. A széklet valójában 45% rostból és egyéb eltávolítandó anyagokból és az arra rátelepült 55% baktériumtömegből áll. Ezek a baktériumok akkor képesek keletkezni, ha elegendő mennyiségben rendelkezésükre áll az „üzemanyag”, vagyis az egyébként minden másra haszontalan növényi rost.

Aki nem fogyaszt elég növényi rostot (vagyis aki nem növényi alapú étrenden él, nem vegán), az nem rendelkezik elegendő jófajta bélbaktériummal sem, vagyis nem csupán a megfelelő anyagcseretermékeket veszíti el, hanem magukat a baktériumokat is, hiszen nem is keletkeznek kellő mennyiségben a bélben. Ezen összefüggésekről pl. a Stanford Egyetem Mikrobiológiai és Immunológiai Intézetének kutatói (Sonnenburg és munkatársai) írnak 2014-ben a Cell Metab. nevű orvosi szaklap hasábjain. A növényi étrend mellett képes a szervezet a bél baktériumai segítségével kellő védelmet kiépíteni a nyugati országokban gyakori civilizációs betegségek, gyulladások és daganatok ellen.

A bélflóra a második agyunk?

Az európai és ezzel együtt a Magyarországon megszokott étrend legfőbb jellemzője, hogy magas szénhidrát-, magas zsír- és magas fehérjetartalmú. Ez az étrend még a vékonybélben felszívódik teljes mértékben, és a vastagbélbe, ahol az itt leírt folyamatok zajlanak, már semmi nem juthat el. Ez a nyugati típusú étrend tehát teljesen ellentétes azzal, amiről az utóbbi években megjelent orvosi közlemények írnak. A megfelelő összetétel az, ha a növények hordozzák szinte a teljes szénhidrát-, zsír- és fehérjeszükségletet, mert csak ez a táplálék-összetétel képes szállítani a bél baktériumainak szaporodásához szükséges nagy mennyiségű növényi rostokat is. Tévesnek tűnik tehát az a máig hangoztatott dietétikai dogma, mely szerint a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz hozzátartozik az állatifehérje-források folyamatos fogyasztása is, nem is beszélve a manipulált gabonatermékek jelentős arányú étrendben tartásáról vagy a nagy mennyiségű zsiradékbevitelről.

Jól ismert tény, hogy a világűrből visszatért asztronauták a Lactobacillus plantarum baktériumaik száz százalékát elveszítik, mivel semmilyen friss gyümölcsöt és zöldséget nem esznek. Ennek alapján nevezik egyes személyek étrendjét asztronauta étrendnek. Kimutatták, hogy az átlagos carnivorous étrenden élő amerikaiaknak csupán 25%-ában van egyáltalán jelen a fenti baktérium, de az ún. vegetáriusoknak is csak a kétharmadában. Viszont ha mindennap csicseriborsót, valamint más zöldségeket kezdenek el fogyasztani, akkor már néhány nap után megjelennek a baktériumok. Tapasztalatom szerint ekkor sem mindenkinél, szükséges lehet a széklet baktériumanalízisének vizsgálati eredményéhez igazított, jól megválasztott probiotikumok támogató használata. Csak a lactobacillusok növekvő mennyisége képes visszaszorítani a nagyon patogén clostridium és más rothasztó baktériumfajokat a vastagbélben. Mint tudjuk, ezeket a baktériumokat ma már sokszor az ismert valamennyi antibiotikummal sem tudja elpusztítani a mai orvoslás, hiszen a kórokozók ellenállóvá váltak ezen hatóanyagokra. Tüneteket pedig bővel okoznak előbb gyulladások, majd daganatok irányában.

A rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) jelentősége

A rövid szénláncú zsírsavak a növényi táplálékokból előállított, jófajta bélbaktériumok által lebontással előállított anyagcseretermékek az emberi bélcsatornában, és azokat székletből lehet mérni és azonosítani. Ilyen vizsgálatokat magam is gyakran végeztetek, akkor is, ha a hazai laboratóriumok erre nem felkészültek. Ezek a molekulák az ecetsav (acetát), proprionsav (proprionát) és vajsav (butirát). Létrejöttük után gyorsan felszívódnak és metabolizálódnak, mivel energiát szolgáltatnak a szervezetben. A butirát például nagyon fontos szerepet játszik a kolonociták (vagyis a vastagbél nyálkahártyájának sejtjei) energia-háztartásában. A bélnyálkahártyában és körülötte zajló anyagcsere-folyamatok mennyisége és aktivitása kb. 1000-szer nagyobb, mint az egész emberi szervezet anyagcsere-aktivitása, ami azt jelenti, hogy folyamatosan hatalmas mennyiségben keletkeznek az ember és sejtjei számára is hasznos anyagok, de ugyancsak sejtméregnek tekinthető anyagcseretermékek (mint krezol és szkatol, vagy a másodlagos epersavak). A bélflóra egyébként hasznavehetetlen táplálékalkotókból a szervezet számára fontos tápanyagokat és vitaminokat készít, ezek közé tartoznak a rövid szénláncú zsírsavak is, melyeket a gabonafélék rostanyagai közé tartozó pektinből, inulinból, xylanból és zöldségek sejtjeinek sejtfalából készítenek. Növényi táplálkozás mellett felnőtt embernél kiegyensúlyozott bélflóra mellett konstans módon termelődnek ezek a rövid szénláncú zsírsavak, és a székletben is kimutathatók. Normális arányuk: 60% acetát, 20-25% proprionát, 15-20% butirát, vagyis 3:1:1.

 Változtathatók az anyagok, amelyeket a baktériumok termelnek

Korábban is tudták, hogy a hosszú távú húsevő (omnivoures, vagy predán, vagy carnivourus) étrendek teljesen más – vagyis kedvezőtlenebb – flórához vezetnek, mint a növényi (herbivorous) étrend. A Nature-ben 2014-ben Lawrence A. és munkatársai tollából azonban olyan közlemény jelent meg, amelyben bizonyították, hogy a növényi (teljes gabonák, zöldségek, hüvelyesek) és az állati termékeket tartalmazó étrendek (hús, tejtermék, tojás) változtatásával nagyon rapid módon 1-4 nap alatt változik a baktériumflóra Bacteroidesről Prevotellára, illetve fordítva. A helyzet tehát az, hogy az emberi baktérium génállomány képes arra, hogy az étkezés változtatásával akár egyetlen nap alatt megváltoztassa a domináns baktériumokat és ezzel együtt azokat a fontos szabályzó anyagok termelését, melyek elnyomják vagy támogatják a gyulladást és a daganat képződését. Nem kell tehát egy életen keresztül várakozni a diéta változtatásának jó hatására, elég néhány nap, hogy az egészséget támogató vagy hátráltató flóra aktivizálódjék. A baktériumok néhány napon belül termelik azokat az anyagokat, melyek megvédenek minket a konzumtársadalom tipikus betegségeitől (cukorbetegség, magas vérnyomás, autoimmun-betegségek, daganat), vagy a bél gyulladásaitól és daganataitól. Pl. a rövid szénláncú zsírsavak termelése (acetát, butirát, proprionát) védelmet nyújt (ahogyan azt a 2014-ben a Petra Luis és munkatársai a Nature Reviews Microbiology-ban közzétették) a növényi étrend mellett, míg az állati termékek fogyasztásakor szaporodó flóra bakteriális enzimaktivitása révén keletkező másodlagos epesavak egyértelműen előmozdítják a kolonociták génállományának sérülését vagy a májrák keletkezését.

Ugyancsak az állati termékek fogyasztásakor szaporodó baktériumok enzimaktivitása felelős a záptojásnál is ismert hidrogén-szulfid (HS-) keletkezéséért, amely a nagyon jellegzetes büdös szaga mellett a DNS-sérüléseket és ezzel együtt a bél jól ismert krónikus gyulladásos betegségeinek (mint pl. colitis ulcerosa) kialakulását mozdítja elő. A hidrogén-szulfidot olyan patogén baktériumok, mint a Bilophila wadsworthia hozzák létre. Ezek a baktériumok is az állati termékek fogyasztásának kezdete után néhány napon belül képesek ezeket a súlyos betegségeket okozó anyagokat termelni. Ugyanebbe a csoportba tartoznak az ammóniát termelő baktériumok, míg a másik jófajta csoportba tartoznak a jól ismert lactobacillusok és bifidobaktériumok. Lehetetlen valamennyi baktérium jó vagy rossz oldalon állását számon tartani, hiszen az 1800-féle baktérium töredékét ismerjük egyelőre pontosan. Ezen túl valamennyi baktériumnak számtalan alfaja létezik, amely összességében így eléri a 40 ezer alfajt. Ezek között egy azonos fajon belül is vannak, amelyek támogatják az egészséget és vannak, amelyek szinte kiirthatatlanok és súlyos betegségeket okoznak.

(Pl. a coli baktériumoknak több mint száz alfaja ismert, amelyek között vannak szükséges és vannak antibiotikumokra is rezisztens súlyos bajokat okozók.)

Mit tehetünk a jó egészségért a baktériumaink alakításával?

Nap mint nap látom a flóra betegségokozó vagy gyógyító hatását. Egy beteg ember, ha nem fertőző betegsége van, ritkán gondol arra, hogy baktériumok okozzák a betegségét. Pedig a szív- és érrendszeri, az ízületi, a pajzsmirigy-, a bőr- vagy más szervek betegségei is lehetnek egyenes következményei a bélflórának. Ezért nem ördögtől való, ha rögtön megvizsgáljuk az illető bélflóráját, és nem csupán annak következményeit, vagyis magukat a betegségeket. Úgy gondolom, hogy a táplálkozás, a bél baktériumflórája, az ember gondolkodása és életmódja lesz a jövő egészségfilozófiájának középpontjában.

Forrás: Természetgyógász magazinban megjelent cikkem alapján.